- 1054 Budapest, Szabadság tér 7.
- info@ruzicska.legal
- +36 (70) 45-00-517
Az azonos neműek házassága az EU-ban tagállamonként eltérő szabályozás alá esik. Az Európai Unió Bíróságának 2025. november 25-én meghozott ítélete azonban egyértelművé tette: a tagállamok nem hagyhatják figyelmen kívül azt a családi jogállást, amelyet uniós polgárok a szabad mozgásuk gyakorlása során egy másik tagállamban jogszerűen megszereztek.
A C‑713/23. számú, Cupriak-Trojan és Trojan kontra Wojewoda Mazowiecki ügyben a Bíróság nagytanácsa kimondta, hogy az uniós joggal ellentétes lehet egy másik tagállamban jogszerűen megkötött azonos nemű házasság elismerésének teljes megtagadása.
Jakub Cupriak-Trojan lengyel és német állampolgár, Mateusz Trojan pedig lengyel állampolgár. A pár Németországban élt, és 2018. június 6-án Berlinben jogszerűen házasságot kötött.
A házasságkötést követően Lengyelországban kérték a német házassági anyakönyvi okirat lengyel anyakönyvbe történő átvezetését. A lengyel hatóságok ezt megtagadták arra hivatkozva, hogy a lengyel jog nem teszi lehetővé két azonos nemű személy házasságát, ezért az ilyen házasság anyakönyvezése ellentétes lenne a lengyel jogrend alapelveivel.
A jogvita végül a lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság elé került, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához.
Az ítélet alapját elsősorban:
képezte.
A Bíróság szerint a családi jogállás elismerésének megtagadása súlyos adminisztratív, szakmai és magánéleti nehézségeket okozhat. Az érintettek így a mindennapi élet számos területén nem tudnának házastársi jogállásukra hivatkozni.
Ez visszatarthatná az uniós polgárokat attól, hogy más tagállamba költözzenek, ott tartózkodjanak, majd később visszatérjenek a származási tagállamukba. Az ilyen következmény az uniós polgárok szabad mozgásának korlátozását jelentené.
Ha uniós polgárok a szabad mozgáshoz való jogukat ténylegesen gyakorolva egy másik tagállamban jogszerűen házasságot kötöttek, és ott családi életet alakítottak ki vagy erősítettek meg, a származási tagállam nem tagadhatja meg automatikusan a házasság elismerését.
Az azonos neműek házassága az EU-ban tehát nem kezelhető úgy, mintha az egyik tagállamból a másikba történő költözéssel egyszerűen megszűnne vagy jogilag nem létezne.
Az ítélet nem mondja ki, hogy minden tagállamnak minden esetben ugyanazon anyakönyvi eljárást kell alkalmaznia. A tagállamok maguk választhatják meg a külföldön megszerzett családi jogállás elismerésének módját.
Ha azonban a külföldi házassági okirat anyakönyvi átvezetése az adott tagállamban az elismerés egyetlen hatékony módja, az azonos nemű párok számára is biztosítani kell ezt az eljárást.
Lengyelországban az anyakönyvi átvezetés volt a másik tagállamban kötött házasság hatóságok előtti elismerésének egyetlen ténylegesen rendelkezésre álló módja. Ezért annak megtagadása az uniós jogba ütközött.
A házasság anyagi jogi feltételeinek szabályozása továbbra is alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik. A tagállamok ezért maguk dönthetik el, hogy saját területükön lehetővé teszik-e két azonos nemű személy házasságkötését.
Az ítéletből nem következik, hogy Lengyelországnak, Magyarországnak vagy más tagállamnak általánosságban be kellene vezetnie az azonos neműek házasságát.
A tagállami hatáskör gyakorlása során azonban tiszteletben kell tartani az uniós jogot. A nemzeti házassági szabályokra ezért nem lehet úgy hivatkozni, hogy az teljesen ellehetetlenítse az uniós polgárok másik tagállamban jogszerűen megszerzett családi jogállásának elismerését.
A szabad mozgás joga nem kizárólag a határ átlépését vagy a másik tagállamban történő munkavállalást jelenti. Az uniós polgárnak lehetőséget kell kapnia arra is, hogy a másik tagállamban kialakított családi életét hazatérése után folytassa.
Az azonos neműek házassága az EU-ban ezért szorosan kapcsolódik:
Az ítélet ugyanakkor nem dönti el automatikusan a házasság valamennyi adó-, öröklési vagy vagyonjogi következményét. Ezeket az adott uniós és nemzeti szabályok alapján külön kell megvizsgálni.
A lengyel szabályozás lehetővé tette a másik tagállamban kötött különnemű házasságok anyakönyvi átvezetését, az azonos nemű párok esetében azonban ugyanezt kizárta.
A Bíróság szerint az ilyen eltérő bánásmód szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést valósít meg. Az uniós jog alkalmazási körében az ilyen megkülönböztetés csak megfelelő és arányos indok alapján lenne igazolható.
A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a másik tagállamban kötött házasság elismerése nem veszélyezteti a tagállam nemzeti identitását és nem kötelezi arra, hogy saját jogában is lehetővé tegye az azonos nemű párok házasságkötését.
Magyarország Alaptörvényének L) cikke a házasságot egy férfi és egy nő közötti életközösségként védi. A magyar jog ugyanakkor a 2009. évi XXIX. törvény alapján lehetővé teszi két azonos nemű, nagykorú személy bejegyzett élettársi kapcsolatát.
A C‑713/23. számú ítélet nem változtatja meg közvetlenül a magyar házassági jogot, és nem teszi lehetővé azonos nemű párok magyarországi házasságkötését.
Az ítélet alapján azonban Magyarország sem tagadhatja meg automatikusan egy másik uniós tagállamban jogszerűen megkötött azonos nemű házasság elismerését, ha az érintettek uniós polgárként ténylegesen gyakorolták a szabad mozgás és tartózkodás jogát, és a fogadó tagállamban családi életet alakítottak ki vagy erősítettek meg.
A konkrét magyarországi eljárás és az elismerés egyes joghatásai azonban további jogértelmezési kérdéseket vethetnek fel. Külön kell vizsgálni azt is, hogy a magyar jog milyen eljárást biztosít a külföldön megszerzett házastársi jogállás hatékony igazolására.
A döntés alkalmazásához különösen a következő körülmények lehetnek jelentősek:
A C‑713/23. számú ítélet közvetlenül nem rendezi az olyan házasságok helyzetét, amelyeket az Európai Unión kívüli államban kötöttek. Ezekben az ügyekben más uniós, nemzetközi és nemzeti szabályok vizsgálata is szükséges lehet.
Ha egy másik uniós tagállamban kötött azonos nemű házasság elismerését valamely tagállam hatósága megtagadja, célszerű megvizsgálni:
A hatósági elutasítással szembeni jogorvoslatban közvetlenül lehet hivatkozni az EUMSZ 20. és 21. cikkére, az Alapjogi Charta 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió Bíróságának C‑713/23. számú ítéletére.
Az azonos neműek házassága az EU-ban továbbra sem egységesen szabályozott. A tagállamok maguk határozhatják meg, hogy belső jogukban kik köthetnek házasságot.
A 2025. november 25-i ítélet ugyanakkor világos korlátot állít a tagállami szabályozás elé: az uniós polgárok nem veszíthetik el vagy tehetik gyakorlatilag használhatatlanná a másik tagállamban jogszerűen megszerzett családi jogállásukat pusztán azért, mert egy másik tagállamba költöznek vagy hazatérnek.
Az ítélet ezzel megerősíti, hogy az uniós polgárok szabad mozgása magában foglalja a jogszerűen kialakított családi élet folytonosságának és az alapvető személyi jogállás hatékony elismerésének védelmét is.
A RUZICSKA LEGAL csapata rendszeresen képvisel határon átnyúló nemzetközi ügyekben. Keressen minket bizalommal!