- 1054 Budapest, Szabadság tér 7.
- info@ruzicska.legal
- +36 (70) 45-00-517
Öröklési rendelet joghatóság:
A határon átnyúló öröklési ügyekben az egyik legfontosabb kérdés, hogy melyik állam bíróságai járhatnak el. Az Európai Öröklési Rendelet, vagyis az EU 650/2012 rendelete, alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az öröklési ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog és a határozatok elismerése egységesebb rendszerben működjön. A gyakorlatban azonban az Öröklési rendelet joghatóság kérdése nem mindig egyértelmű, különösen akkor, ha az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye az Európai Unión kívül volt, de az örökséghez valamely uniós tagállamban található vagyon is tartozott.
Ezzel a kérdéssel foglalkozik az osztrák Legfelsőbb Bíróság, az Oberster Gerichtshof, 2026. január 20-i, 2 Ob 165/25s számú döntése is. Az OGH előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé. A kérdés lényege: az Öröklési rendelet joghatóság alapján az osztrák bíróságok eljárhatnak-e olyan kötelesrészi perben, amelyben a jogosult nem magát az Ausztriában található hagyatéki vagyontárgyat követeli, hanem pénzbeli kötelesrészi igényt érvényesít.
Az örökhagyó 2021-ben hunyt el. Utolsó szokásos tartózkodási helye a Moldovai Köztársaságban volt. A hagyatékhoz azonban tartozott egy bécsi lakás is. Nem merült fel adat arra, hogy az örökhagyónak korábban Ausztriában lett volna szokásos tartózkodási helye, és arra sem, hogy más uniós tagállamban további hagyatéki vagyonnal rendelkezett volna.
Az osztrák hagyatéki bíróság az Ausztriában található hagyatékot az Európai Öröklési Rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján adta át a végrendeleti örökösnek. A végrendeleti örökös ezt követően a bécsi lakást harmadik személynek értékesítette.
Az örökhagyó másik lánya később kötelesrészi pert indított, és 25.555 euró megfizetését kérte. A kereset tehát nem a bécsi lakás tulajdonjogának átruházására irányult, hanem pénzbeli kötelesrészi igény érvényesítésére. A felperes az osztrák bíróságok joghatóságát szintén az Európai Öröklési Rendelet 10. cikkének (2) bekezdésére alapította.
Az első- és másodfokú bíróságok azonban nem látták megállapíthatónak az osztrák bíróságok nemzetközi joghatóságát. Az ügy így az OGH elé került, amely szerint az Öröklési rendelet joghatóság értelmezése ebben a kérdésben nem egyértelmű.
Az Európai Öröklési Rendelet főszabály szerint az örökhagyó halálakor fennálló utolsó szokásos tartózkodási helyéhez köti a joghatóságot. Ha az örökhagyó szokásos tartózkodási helye valamely uniós tagállamban volt, főszabály szerint e tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal az öröklési ügyben.
Más a helyzet akkor, ha az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye nem uniós tagállamban volt. Ilyenkor kerülhet előtérbe az Európai Öröklési Rendelet 10. cikke, vagyis a szubszidiárius joghatóság öröklési ügyekben. A 10. cikk (1) bekezdése bizonyos további feltételek esetén az egész hagyatékra vonatkozó joghatóságot is megalapíthatja. Ilyen lehet például, ha az örökhagyó annak a tagállamnak az állampolgára volt, ahol hagyatéki vagyon található, vagy ott korábban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.
Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, a 10. cikk (2) bekezdése szerint annak a tagállamnak a bíróságai rendelkezhetnek joghatósággal, ahol hagyatéki vagyon található, de csak az adott hagyatéki vagyonra vonatkozó döntések tekintetében. Ez az a pont, ahol az Öröklési rendelet joghatóság értelmezése különösen fontossá válik.
A szűk értelmezés szerint az Európai Öröklési Rendelet 10. cikkének (2) bekezdése csak olyan eljárásokra vonatkozik, amelyek közvetlenül az adott tagállamban található hagyatéki vagyontárgyról döntenek. Ilyen lehet például az ingatlan hagyatéki átadása, az ingatlanhoz kapcsolódó jogosultság megállapítása vagy valamely, közvetlenül az ingatlant érintő jogkérdés.
A pénzbeli kötelesrészi igény azonban más jellegű. A kötelesrészre jogosult nem magát az ingatlant követeli, hanem pénzösszeg megfizetését kéri az örököstől. A bécsi lakás ebben az esetben elsősorban a kötelesrész számítási alapjául szolgál.
Ebből következően felmerül a kérdés: az ilyen pénzbeli kötelesrészi igény még mindig az Ausztriában található hagyatéki vagyonra vonatkozó döntésnek minősül-e? Ha a válasz nemleges, akkor az Öröklési rendelet joghatóság nem alapozná meg az osztrák bíróságok eljárását a pénzbeli kötelesrészi igény tekintetében.
A tágabb értelmezés mellett ugyanakkor komoly érvek szólnak. A kötelesrészi igény alapvetően az öröklési joghoz tartozik. Az Európai Öröklési Rendelet tárgyi hatálya kiterjed a halál folytán történő jogutódlás polgári jogi aspektusaira, és a kötelesrészi jogot is kifejezetten érinti.
Ezért a kötelesrészi igény nemzetközi joghatóság szempontjából sem kezelhető egyszerű, örökléstől független pénzkövetelésként. A pénzbeli kötelesrészi igény ugyanis abból ered, hogy az örökhagyó vagyona halála folytán másra szállt át, a kötelesrészre jogosult pedig az öröklési jog alapján igényli a minimális részesedést.
Ha az osztrák bíróság az Öröklési rendelet joghatóság alapján eljárhatott a bécsi lakáshoz kapcsolódó hagyatéki eljárásban, akkor életszerű és rendszertanilag is védhető álláspont, hogy ugyanennek a bíróságnak a pénzbeli kötelesrészi igény elbírálására is legyen joghatósága. Ellenkező esetben kettéválna a hagyatéki vagyon átadása és az abból fakadó kötelesrészi igény érvényesítése.
A konkrét ügyben a végrendeleti örökös a bécsi lakást a hagyaték átadása után értékesítette. Ez különösen fontos gyakorlati kérdést vet fel. Ha a későbbi értékesítés befolyásolhatná a joghatóságot, akkor az örökös utólagos magatartása hatással lehetne arra, hogy a kötelesrészre jogosult melyik bíróság előtt tudja érvényesíteni igényét.
Ez jogbizonytalansághoz vezethetne. A határon átnyúló öröklési ügyekben a joghatóságnak előre láthatónak kell lennie. Az Öröklési rendelet joghatóság célja éppen az, hogy az öröklési jogvitákban kiszámítható kapcsolóelvek érvényesüljenek. Ezért erős érv szól amellett, hogy a hagyatéki vagyon helyzetét az örökhagyó halálának időpontjában kell vizsgálni, és nem az alapján, hogy az örökös később mit tett az ingatlannal.
Az OGH előzetes döntéshozatali kérelme nem csupán osztrák jogi szempontból jelentős. A kérdés minden olyan határon átnyúló öröklési ügy esetén felmerülhet, ahol az örökhagyó EU-n kívüli államban élt, de Ausztriában, Magyarországon, Németországban vagy más uniós tagállamban hagyatéki vagyonnal rendelkezett.
A pénzbeli kötelesrészi igény különösen gyakori olyan esetekben, amikor az örökhagyó végrendeletben csak az egyik gyermeket vagy más személyt nevez meg örökösként, míg a kötelesrészre jogosult hozzátartozó nem kap közvetlen részesedést a hagyatékból. Ilyenkor a jogosultnak tudnia kell, hogy mely állam bírósága előtt indíthat pert.
Az Öröklési rendelet joghatóság helyes értelmezése ezért a perindítás helyének, a költségeknek, a végrehajthatóságnak és a perstratégiának is meghatározó eleme. Egy öröklési ügyvéd feladata ilyen esetben nemcsak a kötelesrész mértékének kiszámítása, hanem annak vizsgálata is, hogy a pénzbeli kötelesrészi igény melyik államban és melyik bíróság előtt érvényesíthető.
Az OGH szerint mindkét értelmezés mellett szólnak érvek. A szűk értelmezés a 10. cikk (2) bekezdésének szövegéből indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a rendelkezés csak az adott tagállamban található hagyatéki vagyonra vonatkozó döntésekre terjed ki. A tágabb értelmezés viszont abból indul ki, hogy a kötelesrészi igény az öröklési jog részét képezi, és a pénzbeli kötelesrészi igény is közvetlenül a hagyatéki vagyonból vezethető le.
Az Európai Unió Bíróságának döntése ezért fontos iránymutatást adhat az Öröklési rendelet joghatóság értelmezéséhez. A döntés választ adhat arra, hogy a szubszidiárius joghatóság öröklési ügyekben kizárólag a konkrét vagyontárgyat érintő eljárásokra korlátozódik-e, vagy kiterjedhet a pénzbeli kötelesrészi igény érvényesítésére is.
Addig is minden határon átnyúló öröklési ügy esetén célszerű külön megvizsgálni az Európai Öröklési Rendelet joghatósági szabályait. Ez különösen fontos akkor, ha az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye az Európai Unión kívül volt, de a hagyatékhoz uniós tagállamban található ingatlan vagy más jelentős vagyon tartozott.
Irodánk határon átnyúló öröklési ügyekben, különösen osztrák-magyar és nemzetközi vonatkozású öröklési jogvitákban nyújt jogi segítséget. Támogatjuk az örökösöket és kötelesrészre jogosultakat a joghatóság vizsgálatában, a pénzbeli kötelesrészi igény előkészítésében, valamint az osztrák és magyar öröklési eljárásokban történő képviseletben.
Bővebben olvashat az Európai Öröklési Rendelet rendszeréről az Európai Unió hivatalos jogi adatbázisában, valamint kapcsolódó öröklési jogi témáinkról saját szakmai cikkeink között.