Személyes felelősség a kartelljogban – mit kell most tudniuk az ügyvezetőknek

Jelenleg a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) azt vizsgálja, hogy az ügyvezetők személyesen felelősségre vonhatók-e kartellbírságokért – eddig ugyanis az ilyen szankciók kizárólag a vállalatokat sújtották. Körülbelül fél éve indult egy konkrét eljárás: ez egy korábbi ügyvezetőt érint, akire 126 000 eurós bírságot szabtak ki. Ezzel párhuzamosan a társaság maga is többmilliós nagyságrendű bírságot kapott. Mind a düsseldorfi tartományi bíróság, mind a felsőbíróság elutasította a társaság a korábbi ügyvezető ellen benyújtott regressz iránti keresetét. A kérdés azonban továbbra sem dőlt el: a BGH kartellügyekben illetékes tanácsa a múlt keddi tárgyaláson nem hozott döntést, hanem kérdéseket terjesztett az Európai Unió Bírósága (EuGH) elé előzetes döntéshozatali eljárás keretében. A középpontban az áll, hogy az uniós jog megköveteli-e az ügyvezetői felelősség szabályainak megszorító értelmezését  – annak következményeként, hogy a vállalati szankciók, különösen a kartellbírságok, ne essenek a vezető tisztségviselők személyes felelőssége alá.

Alapvetően igaz, hogy az ügyvezetők felelnek a társaság felé minden olyan kárért, amelyet vétkes kötelezettségszegésükkel okoznak. A jelenlegi eljárásban a társaság arra hivatkozik, hogy a kiszabott kartellbírság, valamint a kapcsolódó költségek vagyoni hátrányt jelentenek, amely az ügyvezetőnek felróható kartellben való részvételéből fakadt.

A német alsóbb fokú bíróságok azonban másképp látták, és elutasították a keresetet. Érvelésük szerint a bírság célja, hogy közvetlenül a vállalatot büntesse és a jövőbeni jogsértésektől visszatartsa. Ha egy társaság a bírságot visszakövetelhetné ügyvezetőjétől, akkor valójában nem maga viselné a szankciót – a büntetés célja így kiüresedne.

Érdemes megemlíteni ugyanakkor, hogy a német bíróságok helyt adtak annak a kereseti kérelemnek, amely a vádlott jövőbeni kartellel összefüggő károkért való személyes felelősségének megállapítására irányult – tehát nem magáért a kartellbírságért, hanem egyéb következményi károkért. Ilyenek lehetnek például ügyvédi költségek vagy kártérítési igények. Mivel a kartelljogsértések a konkrét esetben több éven át fennálltak, jelentős követelések és ebből eredő fizetési kötelezettségek hárulhatnak az ügyvezetre.

Az EUB azonban kizárólag arra a kérdésre ad majd választ, hogy a kartelljogi szankciós célok ellentétesek-e azzal, ha a társaság regresszt érvényesít a vezető tisztségviselőkkel szemben. Az eljárás kimenetelétől függetlenül a BGH fogja meghozni a döntést arról, hogy az ügyvezető felelősségre vonható-e a kartellből eredő további károkért.