- 1054 Budapest, Szabadság tér 7.
- info@ruzicska.legal
- +36 (70) 45-00-517
Az új uniós csomagolási rendelet alapjaiban alakítja át a csomagolás és a csomagolási hulladék szabályozását az Európai Unióban. Az (EU) 2025/40 rendeletet általában az angol elnevezésből képzett PPWR rövidítéssel említik. A rendelet 2025. február 11-én lépett hatályba, és főszabály szerint 2026. augusztus 12-től alkalmazandó valamennyi tagállamban.
A PPWR a csomagolás teljes életciklusát szabályozza: az anyagösszetételtől és a tervezéstől kezdve a jelölésen, az újrahasználaton és az újrafeldolgozhatóságon át a hulladékkezelés finanszírozásáig. Emiatt nemcsak a csomagolóanyag-gyártókat érinti. Kötelezett lehet az élelmiszer gyártója, a töltő vagy csomagoló vállalkozás, a saját márkás termék megrendelője, az importőr, a forgalmazó és a más tagállamokba közvetlenül értékesítő webáruház is.
Az élelmiszeripar helyzete különösen összetett. A csomagolásnak kevesebb anyagból, egyre nagyobb arányban újrafeldolgozható vagy újrafeldolgozott anyagból kell készülnie, miközben továbbra is maradéktalanul biztosítania kell az élelmiszer-biztonságot, a higiéniát, a megfelelő eltarthatóságot és a termék fizikai védelmét.
Ez a cikk rendszerezetten bemutatja a PPWR fő változásait, a magyar jogszabály-módosításokat, az élelmiszergyártók gyakorlati feladatait, valamint a webáruházak és más távértékesítők országhatáron átnyúló EPR-kötelezettségeit.
Jogi állapot: 2026. augusztus 14. A cikk általános tájékoztatás, nem egyedi jogi tanácsadás.
A PPWR a korábbi 94/62/EK csomagolási irányelv helyébe lépő, közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet. Ez lényeges különbség: egy irányelvet a tagállamoknak saját jogukba kell átültetniük, az uniós rendelet viszont főszabály szerint külön átültetés nélkül kötelező.
A PPWR minden anyagból készült csomagolásra és minden csomagolási hulladékra kiterjed. Ide tartozik többek között:
A rendelet célja a csomagolási hulladék megelőzése, az elsődleges nyersanyagok felhasználásának csökkentése, a tényleges újrafeldolgozhatóság javítása, az újrafeldolgozott műanyag arányának növelése, az újrahasználat ösztönzése és az egységesebb uniós jelölési rendszer kialakítása.
A 2026. augusztus 12-i általános alkalmazási időpont nem jelenti azt, hogy minden műszaki követelmény ugyanazon a napon vált kötelezővé. A szabályozás több lépcsőben épül fel.
| Időpont | Legfontosabb változás |
|---|---|
| 2025. február 11. | A PPWR hatálybalépése |
| 2026. augusztus 12. | Általános alkalmazási időpont; többek között a gazdasági szereplőkre, megfelelőségre, dokumentációra és nyomonkövethetőségre vonatkozó szabályok, továbbá az élelmiszerrel érintkező csomagolások PFAS-határértékei |
| 2027. február 12. | Az elviteles vendéglátásban lehetővé kell tenni a fogyasztó saját edényének használatát |
| 2028. február 12. | Újrahasználható elviteles csomagolási lehetőség; egyes komposztálhatósági és üres térre vonatkozó előírások |
| 2028–2029-től | Harmonizált uniós csomagolási jelölések, a szükséges végrehajtási aktusok hatálybalépésétől függően |
| 2030. január 1-jétől | Újrafeldolgozhatósági osztályok, kötelező újrafeldolgozottműanyag-tartalom, csomagolásminimalizálás, egyes egyszer használatos formátumok korlátozása és újrahasználati célok; több pontnál a szükséges uniós végrehajtási aktus későbbi hatálybalépése kitolhatja a tényleges kezdőnapot |
| 2035-től | A csomagolásnak uniós szinten nagy léptékben is újrafeldolgozhatónak kell lennie; a részletes aktus időzítése ezt a dátumot módosíthatja |
| 2038-tól | Főszabály szerint csak A vagy B újrafeldolgozhatósági osztályú csomagolás hozható forgalomba |
| 2040-től | Magasabb újrafeldolgozott-tartalmi és további újrahasználati célok |
A magyar nyelvű PPWR különbséget tesz a gyártó és a termelő között.
A PPWR szerinti gyártó az a személy, aki csomagolást vagy csomagolt terméket gyárt, illetve azt saját neve vagy védjegye alatt tervezteti vagy gyártatja. Ehhez a szerephez kapcsolódnak elsősorban a fenntarthatósági és jelölési követelmények, a megfelelőségértékelés, a műszaki dokumentáció és az EU-megfelelőségi nyilatkozat.
A PPWR szerinti termelő ezzel szemben az adott tagállamban fennálló kiterjesztett gyártói felelősség, vagyis az EPR szempontjából felelős gazdasági szereplő. A termelő feladata a regisztráció, az adatszolgáltatás és a csomagolási hulladék kezelésének finanszírozása abban az országban, ahol a csomagolás várhatóan hulladékká válik.
Magyarországon külön terminológiai nehézséget okoz, hogy a hulladéktörvény és a 80/2023. EPR-rendelet az EPR-kötelezettet gyártónak nevezi. Ezért szerződésben, megfelelőségi mátrixban vagy jogi elemzésben mindig fel kell tüntetni, hogy a „gyártó” kifejezést a PPWR vagy a magyar EPR-jog értelmében használják.
A Bizottság PPWR-iránymutatása szerint a fogyasztói és gyűjtőcsomagolás gyártója rendszerint az a vállalkozás, amely a végső feldolgozási műveletet – például a töltést és lezárást – elvégzi, majd a csomagolt terméket az uniós piacon forgalomba hozza. Saját márkás termék, bérgyártás vagy bércsomagolás esetén azonban a saját név vagy védjegy alatt történő forgalmazás is meghatározó lehet.
Egy vállalkozás egyszerre több szerepet is betölthet. Egy magyar lekvárgyártó például lehet a PPWR szerinti gyártó a megtöltött üveg tekintetében, a magyar EPR-rendszer szerinti gyártó a belföldön forgalomba hozott csomagolás után, és a PPWR szerinti termelő egy másik tagállamban, ha ott közvetlenül végfelhasználóknak értékesít.
Az ólom, kadmium, higany és hat vegyértékű króm együttes koncentrációjára vonatkozó 100 mg/kg-os korlát szintén releváns marad.
Az élelmiszergyártóknak különösen a zsír- és nedvességálló papírokat, kartonokat, bevonatokat és zárórétegeket kell átvilágítaniuk. A beszállítói nyilatkozatnak az azonosítható csomagolástípusra, a vizsgálati módszerre, a mérési eredményre és a dokumentum verziójára is ki kell terjednie.
A Bizottság iránymutatása alapján nincs általános készletkifuttatási idő azokra a csomagolásokra, amelyeket 2026. augusztus 12-én vagy azt követően hoznak először forgalomba. Fogyasztói és gyűjtőcsomagolásnál a jogilag releváns esemény gyakran a töltés, lezárás vagy más végső feldolgozási művelet. Önmagában az, hogy az üres dobozt vagy fóliát korábban gyártották vagy vásárolták meg, még nem bizonyítja a kész csomagolás korábbi forgalomba hozatalát.
A PPWR általános követelménye szerint minden forgalomba hozott csomagolásnak újrafeldolgozhatónak kell lennie. A jövőben a csomagolási egységeket részletes „Design for Recycling” kritériumok alapján A, B vagy C teljesítményosztályba sorolják.
2030-tól – vagy a szükséges felhatalmazáson alapuló uniós aktusok későbbi hatálybalépése esetén az azokhoz igazodó időponttól – főszabály szerint csak A, B vagy C osztályú csomagolás kerülhet piacra. 2038-tól a C osztály már nem lesz elegendő. 2035-től az elméleti újrafeldolgozhatóság mellett azt is igazolni kell, hogy a csomagolást az EU-ban nagy léptékben ténylegesen újrafeldolgozzák.
Élelmiszer-csomagolásnál kockázatos lehet a nem szétválasztható többrétegű szerkezet, a kompozit anyag, a nagy felületű címke, a nem kompatibilis ragasztó, festék, záróelem vagy barrier réteg. A végleges osztályozást ugyanakkor nem szabad megelőlegezni addig, amíg a Bizottság nem fogadja el az anyag- és kategóriaspecifikus kritériumokat.
2030-tól a műanyag csomagolás műanyag részének meghatározott arányban fogyasztás utáni hulladékból származó újrafeldolgozott anyagot kell tartalmaznia.
| Csomagolási kategória | Minimum 2030-ban | Minimum 2040-ben |
| PET-ből készült, érintkezésre érzékeny csomagolás, az egyszer használatos italpalack kivételével | 30% | 50% |
| PET-től eltérő anyagú, érintkezésre érzékeny műanyag csomagolás, az egyszer használatos italpalack kivételével | 10% | 25% |
| Egyszer használatos műanyag italpalack | 30% | 65% |
| Egyéb műanyag csomagolás | 35% | 65% |
Kivétel vonatkozhat például a csecsemők és kisgyermekek élelmiszereinek bizonyos csomagolásaira, továbbá olyan esetekre, amikor az újrafeldolgozott tartalom használata veszélyeztetné az emberi egészséget vagy sértené az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó uniós szabályokat.
A „bioalapú”, „biológiailag lebomló” és „komposztálható” nem azonos fogalom. Ezeket az állításokat csak megfelelő bizonyíték és az alkalmazandó jelölési szabályok alapján szabad használni. Más biológiailag lebomló csomagolást főszabály szerint úgy kell kialakítani, hogy anyagában újrafeldolgozható legyen, és ne zavarja más hulladékáramok újrafeldolgozását.
2030-tól a gyártónak vagy importőrnek a csomagolás tömegét és térfogatát a működőképességhez szükséges minimumra kell csökkentenie. Nem megengedett például a kizárólag nagyobb termékméret benyomását keltő dupla fal, álfenék vagy szükségtelen réteg.
A gyűjtő-, szállítási és e-kereskedelmi csomagolásnál az üres tér aránya főszabály szerint legfeljebb 50% lehet. A kitöltőanyag – például légpárna, papírvágat, hab vagy fagyapot – is üres térnek számít. A fogyasztói csomagolás szükségtelen üres terének csökkentésére 2028-tól további szabályok alkalmazandók.
Élelmiszernél dokumentálni kell, ha a fejtér, a védőgáz, a szállítás közbeni ülepedés vagy a mechanikai védelem miatt nagyobb tér szükséges. A minimalizálás nem vezethet élelmiszer-biztonsági kockázathoz, rövidebb eltarthatósághoz, termékkárhoz vagy több élelmiszer-hulladékhoz.
A PPWR egységes piktogramokat vezet be az anyagösszetétel és a hulladék megfelelő válogatása érdekében. Az újrahasználható csomagolás további jelölést és digitális információhordozót, például QR-kódot is kaphat.
Az általános anyagösszetételi jelölés 2026 augusztusában még nem vált automatikusan kötelezővé. Legkorábban 2028. augusztus 12-től, és mindenképpen csak a szükséges bizottsági végrehajtási aktus hatálybalépését követő 24 hónap elteltével alkalmazandó. A vállalkozásoknak célszerű előkészíteniük a grafikai és adatkezelési rendszereiket, de nem szabad saját feltételezés alapján megelőlegezniük a még el nem fogadott harmonizált szimbólumokat.
Friss zöldség és gyümölcs esetén kivétel alkalmazható, ha a csomagolás bizonyíthatóan szükséges például vízveszteség, mikrobiológiai veszély, fizikai sérülés vagy oxidáció megelőzéséhez.
2030-tól újrahasználati célértékek vonatkoznak egyes szállítási és gyűjtőcsomagolásokra. A szabályozott szállítási csomagolások általános célértéke 40%, miközben a vállalkozáson belüli, kapcsolt vállalkozások közötti és bizonyos belföldi szállításokra külön szabályok érvényesek.
Az alkoholos és alkoholmentes italok végső forgalmazóinak 2030-tól főszabály szerint e termékek legalább 10%-át újrahasználati rendszerben működő újrahasználható csomagolásban kell kínálniuk. Egyes romlandó italok, tejtermékek, borok és szeszes italok kivételek lehetnek.
Az elviteles vendéglátásban 2027. február 12-től lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó saját edényt használjon, és ezért nem érheti kedvezőtlenebb bánásmód. 2028. február 12-től főszabály szerint újrahasználati rendszerben működő csomagolási lehetőséget is kínálni kell; e követelmény alól a mikrovállalkozások mentesülnek.
A PPWR szerinti gyártó csak olyan csomagolást hozhat forgalomba, amely megfelel az adott időpontban már alkalmazandó 5–12. cikk követelményeinek. A gyártónak többek között:
A műszaki dokumentációt és a megfelelőségi nyilatkozatot egyszer használatos csomagolásnál öt, újrahasználható csomagolásnál tíz évig kell megőrizni.
A csomagolás vagy csomagolóanyag beszállítója köteles átadni a megfelelőség igazolásához szükséges információkat és dokumentumokat. Az élelmiszergyártónak ezért szerződésben rögzített adat- és dokumentumátadási láncot kell kialakítania. Egy általános, terméket vagy verziót nem azonosító beszállítói nyilatkozat rendszerint nem elegendő.
Mivel a PPWR közvetlenül alkalmazandó, Magyarországnak nem kellett azt egyetlen hazai törvényben „átültetnie”. Szükség volt azonban a magyar fogalmak, hatósági feladatok, EPR-szabályok, bírságrendelkezések és végrehajtási eljárások hozzáigazítására.
A 2025. évi CXXIV. törvény PPWR-hez kapcsolódóan módosította:
A PPWR-hez közvetlenül kapcsolódó rendelkezések jelentős része 2026. augusztus 12-én lépett hatályba. A módosítások többek között:
Az a körülmény, hogy a módosító törvény 2026. augusztus 14-én technikailag hatályát vesztette, nem jelenti a bevezetett szabályok megszűnését. Az egyszeri módosító rendelkezések beépültek az érintett törvények hatályos szövegébe.
A 412/2025. kormányrendelet az EPR-hez és csomagolási hulladékhoz kapcsolódó részletszabályokat hangolta össze a PPWR-rel. Módosította többek között:
A PPWR-specifikus rendelkezések jelentős része 2026. augusztus 12-től alkalmazandó. A hatályos 442/2012. kormányrendelet már közvetlenül hivatkozik az (EU) 2025/40 rendelet fogalmaira és követelményeire, rendezi egyes nehézfém-határértékekhez kapcsolódó kivételeket és nyilvántartásokat, továbbá kijelöl magyar hatósági feladatokat.
A 98/2026. kormányrendelet további végrehajtási pontosítást végzett. A PPWR végrehajtásához kapcsolódóan meghatározta a 442/2012. kormányrendelet szerinti kiterjesztett gyártói felelősség teljesítésére vonatkozó hulladékgazdálkodási engedély iránti kérelem tartalmi követelményeit. E rendelkezések 2026. augusztus 12-én léptek hatályba.
Ez elsősorban a magyar koncessziós rendszer működéséhez szükséges hatósági háttér, nem pedig minden egyes élelmiszergyártó számára benyújtandó új engedélykérelem. A hatályos 442/2012. kormányrendelet szerint az ilyen engedélykérelmet a koncessziós társaság terjeszti elő az országos hulladékgazdálkodási hatóságnál.
A PPWR nem szüntette meg a már működő magyar rendszereket. Az élelmiszergyártóknak továbbra is külön kell vizsgálniuk:
A magyar rendszerben tehát párhuzamos megfelelési rétegek vannak: a PPWR termék- és csomagolástervezési követelményei, a magyar EPR-rendszer, adott esetben a DRS, továbbá a termékdíj fennmaradó szabályai. Ezeket nem szabad egymás helyettesítőinek tekinteni.
Az online kereskedelemben a PPWR jelentősége abban áll, hogy a csomagolási kötelezettségek nem feltétlenül az eladó letelepedési helyéhez, hanem ahhoz a tagállamhoz kapcsolódnak, ahol a csomagolás várhatóan hulladékká válik. Egy magyar webáruház ezért nem indulhat ki abból, hogy a magyar EPR-regisztráció automatikusan lefedi az összes uniós értékesítését.
A PPWR 3. cikk (1) bekezdés 15. pontjának c) és d) alpontja alapján egy másik tagállamban vagy harmadik országban letelepedett gyártó, importőr vagy forgalmazó a célországban EPR-kötelezett termelővé válhat, ha ott közvetlenül végfelhasználóknak tesz első alkalommal hozzáférhetővé csomagolást vagy csomagolt terméket.
Ez nem kizárólag a fogyasztói B2C értékesítést érinti. Egy üzleti vevő is lehet végfelhasználó, ha a terméket felhasználja, és azt a kapott formában nem forgalmazza tovább.
Egy magyar élelmiszergyártó, amely saját webáruházából közvetlenül német, osztrák vagy francia vásárlóknak küld terméket, külön-külön EPR-kötelezettség alá kerülhet ezekben a célországokban. A kötelezettség a termék fogyasztói csomagolása mellett a címkére, záróelemre, szállítódobozra, térkitöltőre és más csomagolási összetevőre is kiterjedhet.
A célország szabályaitól függően szükség lehet:
A PPWR 44. cikk (4) bekezdése piaci hozzáférési következményt kapcsol a regisztrációhoz: a csomagolás vagy csomagolt termék nem tehető első alkalommal hozzáférhetővé egy tagállamban, ha a termelő – vagy adott esetben az EPR-meghatalmazott képviselő – nincs ott nyilvántartásba véve.
Az online piactereknek is ellenőrizniük kell bizonyos termelői regisztrációs adatokat és az EPR-megfelelésre vonatkozó önnyilatkozatot. Az online kereskedőnek ezért a regisztrációs számokat és az EPR-megfelelés igazolására szolgáló dokumentumokat piacterenként és célországonként hozzáférhetően kell kezelnie. A hiányzó dokumentáció a terméklista felfüggesztéséhez is vezethet.
Az online kereskedőnek olyan belső adatgyűjtést kell kialakítania, amelyből célországonként megállapítható a forgalomba hozott fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás mennyisége. A nyilvántartásnak rendszerint anyagfajtánként és csomagolási kategóriánként is alkalmasnak kell lennie a jelentés elkészítésére. Külön adatként lehet szükséges kezelni például az üveget, papírt és kartont, műanyagot, fémet, fát, valamint a kompozit csomagolást.
Az értékesítési rendszernek ezért össze kell kapcsolnia:
Az EPR-díj rendszerint a csomagolás anyaga és tömege alapján számított változó költség. Kisebb online kereskedőknél ugyanakkor az országonként felmerülő regisztráció, rendszertagság, jelentés, fordítás és képviselet is számottevő adminisztratív feladat lehet. Ezért már az értékesítés új tagállamra történő kiterjesztése előtt célszerű tisztázni a célország követelményeit, és nem csak az első jelentési határidő előtt foglalkozni velük.
A PPWR nem tartalmaz általános mentességet az alkalmi vagy nagyon kis mennyiségű határon átnyúló értékesítésre. A 10 tonna alatti mennyiséghez kapcsolódó rendelkezés egyszerűsített jelentést tesz lehetővé, de főszabály szerint nem törli el a regisztrációt, az EPR-finanszírozást vagy a képviselő kijelölését.
A 80/2023. kormányrendelet alapján a külföldön letelepedett, Magyarországon elektronikus kereskedelmi szolgáltatásként körforgásos terméket forgalomba hozó gyártó a magyar EPR-kötelezettségeit belföldön letelepedett, magyar adószámmal rendelkező meghatalmazott képviselő útján teljesíti. A képviselő felel a rendelet szerinti kötelezettségek teljesítéséért.
Ez a magyar előírás már a PPWR előtt is működő EPR-rendszer része volt, de jól illeszkedik a PPWR célországi felelősségi logikájához.
Az Európai Bizottság COM(2025) 982 javaslata a PPWR 45. cikk (3) bekezdése szerinti kötelező meghatalmazottképviselő-kijelölés alkalmazását 2035. január 1-jéig felfüggesztené. A harmadik országban letelepedett termelőknél a tagállamok továbbra is előírhatnának képviselőt, vagy más nyomonkövetési és végrehajtási megoldást alkalmazhatnának.
A javaslat elfogadása sem szüntetné meg a célországi termelői regisztrációt, az EPR-rendszerben való részvételt, az adatszolgáltatást és a csomagolási hulladék kezelésének finanszírozását.
A távértékesítő vezessen országonkénti megfelelési táblát, amely tartalmazza:
Az új uniós csomagolási rendelet nem kezelhető kizárólag a beszerzés vagy a környezetvédelmi megbízott ügyeként. Érinti a termékfejlesztést, minőségbiztosítást, élelmiszer-biztonságot, gyártást, logisztikát, marketinget, online értékesítést és szerződéskezelést.
A legfontosabb következmények:
A PPWR közvetlenül alkalmazandó, de a végrehajtás több fontos eleme még kialakulóban van. A vállalkozásoknak ezért jogszabályfigyelést kell működtetniük.
Különösen figyelni kell:
A Bizottság iránymutatása és GYIK-je fontos értelmezési segítség, de nem módosítja a rendelet szövegét, és nem helyettesíti az Európai Unió Bíróságának kötelező jogértelmezését.
Az új uniós csomagolási rendelet már 2026. augusztus 12-től közvetlen megfelelési feladatokat hozott, miközben a leglátványosabb tervezési, újrafeldolgozott-tartalmi, újrahasználati és tiltási követelmények 2028 és 2040 között fokozatosan lépnek alkalmazásba.
Magyarország a PPWR miatt módosította a hulladéktörvényt, a termékdíjtörvényt, a csomagolási és EPR-rendeleteket, valamint a kapcsolódó végrehajtási és bírságszabályokat. Ez azonban nem jelent új, önálló magyar „PPWR-t”, és nem szünteti meg a MOHU EPR-rendszert, a DRS-t vagy a termékdíj fennmaradó rendelkezéseit.
Az élelmiszergyártók számára a legbiztonságosabb megközelítés a csomagolási portfólió teljes feltérképezése, a jogi szerepek termékenkénti meghatározása, a bizonyítékokon alapuló beszállítói dokumentáció és a célországonkénti EPR-tervezés. Aki csak a 2030-as határidőre figyel, könnyen elmulaszthatja a már alkalmazandó PFAS-, megfelelőségi, nyomonkövetési és regisztrációs kötelezettségeket.