Ütközik az uniós joggal az NB II-es edzőszabály?

2025 nyarától a magyar labdarúgás másodosztályában, az NB II-ben csak olyan csapatok részesülhetnek bizonyos, jelentős mértékű állami vagy sportszövetségi támogatásokban, amelyek magyar edzőt alkalmaznak. Bár a szabály mögött minden bizonnyal hazai sportfejlesztési cél húzódik meg, az intézkedés komoly kérdéseket vet fel az uniós joggal való összhang tekintetében. Vajon jogszerűen kizárhat-e egy európai uniós tagállam klubja egy másik tagállamból származó szakembert a munkavállalásból pusztán nemzetiségi alapon, gazdasági ösztönzők révén? A válasz egyre inkább az, hogy nem.

Az Európai Unió egyik alappillére a személyek szabad mozgása, amely kiterjed a munkavállalókra is. Az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy bármely másik tagállamban munkát vállaljanak – diszkrimináció nélkül. Ezt a jogot nemcsak az államok, hanem magánszervezetek, sportegyesületek és szövetségek sem korlátozhatják. Ezen alapelvet az Európai Unió Bírósága (EUB) számos ítéletében megerősítette, köztük a híres Bosman-ügyben, amely évtizedek óta alapvetés a sportjogban.

A szóban forgó magyar szabály azonban nem egy konkrét szakmai szempont, például edzői képesítés vagy nyelvtudás alapján korlátozza a külföldi szakemberek foglalkoztatását, hanem kizárólag az állampolgárságot teszi meg feltétellé. Ez az uniós jog szerint klasszikus értelemben vett nemzetiségi alapú diszkrimináció, amelyet az uniós alapszerződések kifejezetten tiltanak.

Fontos kiemelni: a sport sajátosságai bizonyos esetekben indokolhatnak eltérő bánásmódot. Az Európai Bíróság ugyan elismeri a sport kulturális és társadalmi jelentőségét, és enged teret annak, hogy bizonyos szabályok a verseny tisztaságát vagy a nemzeti utánpótlás nevelését szolgálják. Ugyanakkor ilyen esetekben is elvárás, hogy a korlátozás arányos, objektív és közvetlenül a sport céljához kapcsolódó legyen. A pusztán gazdasági célból, például támogatási jogosultság megőrzése érdekében bevezetett, nemzetiségi alapú kizárás nem felel meg ezeknek a követelményeknek.

Az sem elhanyagolható, hogy a szabályozás nem csupán elméletben diszkriminatív. A gyakorlatban is komoly hatást gyakorolhat a klubok döntéseire, különösen olyan esetekben, amikor egy nem magyar, de uniós tagállambeli edző szakmailag indokolt választás lenne. Ilyenkor a klub – a támogatási jogosultság elvesztésének terhe mellett – kénytelen lehet lemondani a szakmailag legalkalmasabb jelöltről, pusztán annak állampolgársága miatt. Ez nemcsak jogilag, de szakmailag is aggályos.

Összességében megállapítható, hogy a magyar NB II-ben bevezetni tervezett szabály – amely a támogatások megtartását a magyar állampolgárságú edző foglalkoztatásához köti – ellentétes lehet az Európai Unió alapelveivel. A sportot érintő jogalkotásnak és szabályozásnak is tiszteletben kell tartania az uniós munkavállalók szabad mozgásához való jogát, még akkor is, ha a szabályozó célja a hazai sport fejlesztése. Az ilyen intézkedések bevezetése előtt minden esetben szükséges volna az uniós joggal való összeegyeztethetőség vizsgálata.